Kis mérete azonban sokszor a hátránya is ezeknek az eszközöknek. Kis súlyából fakadóan a kép könnyebben "beremeg", legyen benne bármilyen jó a kézremegést kiküszöbölő képessége. Szintén a kis méret hátránya, hogy a manuális állítási lehetőségek általában nehézkesebbek, hiszen a különböző kapcsolók nem férnek el a kamerán, azokat menüből, jobb esetben elrejtett gombokkal kell állítanunk. Legfontosabb azonban, hogy a felvételek készítését, a nyugodt kameravezetést meg kell tanulnunk.

Használjuk mindkét kezünket!

Lehetőség szerint mindig tartsuk két kézzel a kamerát. A jobb kézben tartott kamera, és a lelógatott vagy éppen zsebretett bal kéz helytelen. A legstabilabb képet akkor érhetjük el, ha bal kezünkkel szintén megtámasztjuk a kamerát felvétel közben.

Legjobb, ha a videókamerát mindkét kezünkkel átfogjuk és a keresőbe nézve filmezünk. Ez egyrészt a legstabilabb képet eredményezi, másrészt az akkumulátort is kíméljük, egy feltöltéssel így jóval többet fogunk tudni filmezni. A kereső használatát szó mi szó, meg kell szokni, sokan nem szeretik, mert "kényelmetlen", "kicsi" stb. Tehát ha nem szeretjük a keresőt használni, akkor is próbáljuk meg a kamerát bal kézzel is megtámasztani. Mivel minden modell eltérő, általános receptet nem tudunk adni, a legjobb, ha kézbevesszük a kameránkat és gyakoroljuk, hogyan is lesz a legkényelmesebb. Nyissuk ki az lcd-t és keressük meg azt a fogást, ami lehetővé teszi, hogy két kézzel fogva stabilan tudjuk tartani, ám az kijelzőt sem takarjuk el szemünk elől.

Ha lehet, használjuk állványt

Amennyiben van rá lehetőségünk, vásároljunk egy állványt és használjuk felvétel közben, amikor csak lehet. Bármennyire is ügyelünk, kezünk remeghet, lélegzésünk is befolyásolja a felvételeket vagy éppen a legrosszabbkor jön ránk a tüsszentés. A legstabilabb kép állvány használatával érhető el.

Manapság az állványok (szakzsargonnal élve statívok) rengeteg fajtája rendelkezésünkre áll. Mérjük fel, leginkább mire fogjuk használni a kamerát, és az alapján válasszunk, vagy éppen vásároljunk több fajtát. A mai könnyű kamerákat már egy kb. 10 cm-es mini állvány is képes megtartani, ami jó szolgálatot tehet, ugyanakkor nem okoz nagy terhet sem súlyban, sem méretben. Nagyobb statívoknál már választhatunk az egylábúak vagy háromlábúak számtalan fajtája között. Némely helyzetben az egylábú állvány is remek segítség lehet, hisz alulról is remek támasztékot nyújt. A legstabilabb azonban természetesen a háromlábú. Igényeink alapján mérlegeljünk.

Állványként szolgálhatnak még különböző helyszíni tárgyak is. Kameránkat rátehetjük akár egy asztalra, betontömbbre vagy bármire, aminek elég nagy sík felülete van, hogy egyenesen és stabilan tartsa a masinát. Ügyeljünk azonban arra, hogy a tárgy széle felvétel közben ne lógjon bele a képbe illetve ha a felület durva (pl. beton), ne karcoljuk össze a kamera alját.

További előnye az állványnak, hogy a felvételhez nem kellünk, így képkockákon az operatőr is szerepelhet, elkerülve így a gyakori hibát, hogy nincsenek olyan felvételek, amelyeken mi is rajta volnánk.

Ha nincs állvány, támasszuk ki magunkat! Vegyünk fel stabil testhelyzetet!

Ha nincs állványunk vagy éppen nincs időnk felállítani, próbáljuk meg a környező tereptárgyakban megtámasztani magunkat. Tegyük mindkét könyökünket az asztalra, támaszkodjunk neki vállal vagy háttal egy oszlopnak, fának, vagy guggolás helyett inkább térdeljünk le. MIndig nézzünk körül, ha lehet, használjuk a környékbeli természetes támasztékokat.

MIndig vegyük fel a lehető legstabilabb testhelyzetet. Lehetőleg álljunk két lábbal a földön, kis terpeszben és karunkat is tartsuk határozottan, de ne görcsösen. Kényelmetlen testhelyzetben hamar elfáradhatunk, aminek eredményeképp a kezünk, így a felvétel is beremeg. Guggolás helyett inkább térdeljünk egy vagy akár két térddel.

Kerüljük a közeli zoom-ot!

Ha túlságosan közeli zoom-ot használunk, különösen sokszor előfordul, hogy nem tudjuk a képet stabilan tartani. A keresőben vagy lcd-n látható ugrálások nagy képernyőn különösen zavaróak lesznek. Amikor csak lehet, kerüljük az ilyen felvételeket. Ha van rá lehetőségünk, menjünk közelebb. Na ilyen lehetőség nincs, használjunk statívot, vagy tegyük le valahova a kamerát, mindenképpen a lehető legstabilabb módon filmezzünk.

A helyes lélegzés

Lélegzésünk mindig legyen nyugodt és egyenletes. Inkább több apróbbat, mint kevés nagyot lélegezzünk. Lehetőleg ne szívjuk tele a tüdőnket és azt is tegyük egyenletesen.

Nem ajánlott futás vagy éppen síelés után azonnal nekilátni és filmezni, mert ekkor lélegzésünk túlságosan szapora, ami a felvételeken is meglétszik majd.

Itt is fontos, hogy gyakoroljunk. Közeli zoom használatakor vagy rövid felvételek készítésekor pedig tartsuk vissza a lélegzetünket arra a pár másodpercre..

Lehet, hogy mindez macerásnak tűnik, de az eredmény stabil és remegésmentes kép lesz, és ez a legfontosabb.