Szembőlnézet

Ezalatt értjük a szemmagasságból készült felvételeket, vagyis amikor a kamerát az arcunk előtt tartjuk. Ez a leghétköznapibb perspektíva, filmes szemszögből természetes és semleges, ebből fakadóan hosszabb távon unalmas. Tájképek illetve távol lévő dolgok felvételéhez ez lehet a legalkalmasabb nézet. Amennyiben azonban szeretnénk némi különlegességet csempészni a felvételbe, bátran változtassunk ezen a nézeten.

Általánosságban tanácsolhatjuk, hogy szembőlnézetből akkor videózzunk, ha a felvett tárgy(ak) vagy személy(ek) kellően messze vannak ahhoz, hogy a teljes képernyőt betöltsék.

Felülnézet

Felülnézet alatt a szemmagasság felett készült felvételeket értjük. Kamerával a fejünk felett érdemes videóznunk például egy táncoló tömeget. Vigyázzunk azonban ezzel a beállítással, felülnézetből készített képkockák ugyanis sokszor "lenézik" a felvétel alanyát. Akkor használjuk ezt, ha kifejezett célunk a felvett tárgy vagy személy kis méretének a hangsúlyozása. Nem szerencsés például ezen perspektíva használata kisgyermekek megörökítésekor, ekkor érdemes az alulnézetet választani.

A felülnézet szélsőséges esete az ún. madártávlat. Ha van rá lehetőségünk, használjuk bátran, filmezzünk repülőről vagy filmezzük a táncoló tömeget a fenti emelet ablakából... Nézzünk körül, és ha tudjuk ezt alkalmazni, hát alkalmazzuk.

Alulnézet

Az alulnézet a felülnézettel éppen ellentétes hatású, tekintélyt kölcsönöz. Emberek, közeli felvételek, arcképek készítésekor kifejezetten javasolt ezen perspektíva használata. Nem kell túlzásba vinnünk, csípőmagasságnál lejjebbről általában nem érdemes felnőtteket filmezni. Gyermekek esetén természetesen hozzájuk viszonyítsunk, tehát az ő csípőmagasságukból érdemes dolgozni.

Az alulnézet extrém formája az ún. békaperspektíva, azaz, amikor egészen talaj közeléből filmezünk. Ezen perspektívával például könnyedén óriást faraghatunk kisgyermekünkből.

Figyeljünk azonban arra, hogy alulnézet esetén, főként békaperspektívából történő felvételekkor az égbolt is sokkal nagyobb felületet kap, mely főként napsütés esetén a felvétel "kiégéséhez" vezet, vagyis az égbolt túlságosan fényes, a felvétel alanya pedig túlságosan sötét és felismerhetetlen lesz.